Zolnai László 'Ünnepek és hétköznapok a középkori Budán' címü kötetének 1975-ös Gondolat kiadó kiadásában, a 254. oldalon " A dada dinasztiák " címü fejezet-ben találhatók a következö adatok:

" Hunyadi Mátyás királyunknak dadája bizonyos Elisabeta asszony volt. Sírkövét fia, András emeltette a Római Santa Croce templomban. Ott máig is megtalálható. Mátyás király felesége aragoniai Beatrix nápolyi királykisasszony ifjan a szépnevü nardeladi Nola Parmesana asszonynak tején hizott. Beatrix királyné annyira szerette hajdani dadusát, hogy 1476-ban amikor Hunyadi Mátyás magyar királyhoz Budára férjhez ment, hüséges dadáját is magával hozta. Itt mind Nardella asszony mind pedig férje a tudós és müvész Sabbatino Viola úr a Corvina könyvtár betõfestöje és könyvmásolója kedvelt ismert alakja lett egykori fövárosunknak. Fiúk, Francesco Viola, már magyar földön nött fel. Beatrix királynö ezt a jeles és müvelt fiatalembert -tejtestvérét- annyira kedvelte, hogy 1495-ben diósgyöri vára udvarbírájává tette. "

A diósgyöri vár Hunyadi Mátyás korában és az azt követö kétszáz éven át a mindenkori magyar királynö udvari vára volt, azt a célt szolgálta egészen az idegen hatalom által való elfoglalásáig. Tulajdonosa és úrnöje volt a mindenkori magyar királynö. Teljes joggal nevezhette ki az udvartartasához való személyeket

Igy lett a volt dadájának a fia, Francesco Viola (Viola Ferenc), aki Magyarországon nevelkedett, kinevezve a diósgyöri vár udvarbirájává, ami abban a korban egy igen komoly beosztásnak számított. Az udvarbíró annak idején teljes parancsolási és itélkezési joggal rendelkezett a vár területére beosztott személyek felett. Gyarkorlatilag helyettese volt a vár urának.

Cséplö Pál ciszterci tanár kutatásai szerint az bizonyos, hogy Francesco Viola nem hagyta el az országot Beatrix kiránynö halála után, hanem végleg Magyarországon telepedett le.

Source: László Zolnai: Feasts and ordinary journays in Buda in the Middle Ages, 1975, ed. Gondolat, p. 254.

' The nurse of our King Mathias of Hunyad (1440-1490) was a lady called Elisabeta. Her gravestone was established by her son Andrew in the church Santa Croce of Rome. The gravestone is still there. The wife of King Matthias, Princess Beatrice of Aragon, doughter of the King of Naples, was nourished in her childhood with the milk of Lady Nola Parmesana de Nardelad. Queen Beatrice liked so much her wet nurse that she took her loyal nurse with her when she married with Mathias of Hunyad, King of Hungary. Lady Nardella like her spouse, the learned artist Sabbatino Viola, -painter and copyiste of the Corvine Library - were persons well known and beloved in our Capital City in that time. Their son, Francesco Viola was grown up in Hungary. Queen Beatrice liked so much this excellent and well educated young man -her brother of milk- that she nominated him in 1495 Court of Law (comes curialis) of her Castle of Diosgyör.'

Référence : ouvrage de László Zolnai: Fêtes et jours ouvrables à Buda du Moyen âge, 1975, éd. Gondolat, p. 254:

" La nourrice de notre roi Mathias Hunyadi (1440-1490) était une femme nommée Elisabeta. Sa dalle funéraire fut établie par son fils André dans l'église Santa Croce de Rome. La dalle s'y trouve toujours. La femme du roi Mathias, Béatrice d'Aragon, fille du roi de Naples, se nourrissait dans son enfance au lait de la dame Nola Parmesana de Nardelad. La reine Béatrice a tellement aimé sa nourrice d'autrefois qu'elle amena avec elle sa nourrice fidèle lorsqu' à Buda, elle épousa Mathias Hunyadi, roi de Hongrie. Madame Nardella aussi bien que son époux, le savant artiste Sabbatino Viola, enlumineur et copiste de la bibliothèque Corvina, étaient des parsonnages aimés et connus de notre capitale d'autrefois. Leur fils, Francesco Viola, grandissait en terrre hongroise. La reine Béatrice a tellement aimé ce jeune homme excellent et cultivé, -son frère de lait d'autrefois-, qu'en 1495, elle le nomma juge châtelin (comes curialis) de son château-fort de Diósgyör. "

C'est ainsi que Francesco Viola, fils de sa nourrice d'autrefois et qui fut éduqué en Hongrie, fut nommé juge châtelin (comes curialis) du château-fort de Diósgyör (près de Miskolc), ce qui, à l'époque, correspondait à un poste (emploi) très important. A l'époque, le juge châtelin possédait droit de commandement et droit de juridiction sur tout le personnel affecté au territoire du château. Pratiquement, il était le suppléant du Seigneur du Château.

A l'époque du roi Mathias Hunyadi -et encore pendant deux siècles après celui-ci-, le château-fort de DiósgyÎr était le château de la reine de Hongrie. Cette destination du château demeura jusqu'à son occupation par la puissance étrangère. Son propriétaire et sa dame dominante était la reine de Hongrie en place. Celle-ci avait tous les droits de nommer le personnel de sa cour.

D'après les recherches du Père Pál Cséplö (cistercien), il est certain que Francesco Viola n'a pas quitté la Hongrie après la mort de la reine Béatrice, mais qu'il s'est établi définitivement en Hongrie.